Tompa Mihály allegorikus soraival arra biztatja a költőket, hogy a szabadságharc bukása után se hagyják abba a versírást; akár burkolt formában is, de dacoljanak az elnyomó hatalommal.

E gondolatokkal vezették be az ünneplést a városi megemlékezésen a Belvárosi Általános Iskola tanulói, akik méltóképpen emlékeztek nemzeti ünnepünkre.
A Bódis Péterné által összeállított színvonalas és sokszínű műsorban a női sorsok játszottak központi szerepet. A 7. és 8. osztályos fiúk és lányok (vértanúk és feleségeik) által felolvasott levelekből, párbeszédekből ismertük meg a hősök utolsó gondolatait a kivégzőhely kapujában: „Bánatőrző régi köveken sorsuk már megírva áll”.
A múlt felidézését volt tanítványaink vers- és népdalcsokorral színesítették. A halált jelképező bitófa az anyák és gyermekeik (4. évfolyamos fiúk) megjelenésével az élet fájává alakult át. Az utódoknak átnyújtott kard a küzdés továbbvitelét szimbolizálja: „Mélységes mély kútból üzenet, a lelkünk hangja szól.”