A mádéfalvi veszedelem emlékműve Köllő Miklós szobrával - forrás: Wikipédia

Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke szerint a madéfalvi veszedelem néven hírhedtté vált megtorlás emlékét olyan közösség múltjaként kell értelmezni, amely minden veszteséget túlélt, minden tragédián túltette magát, és képes volt újrakezdeni. Rámutatott: a mai székelyek örökölték elődeik makacsságát, kitartását és hazaszeretetét, tudnak építkezni, és ragaszkodnak szabadságukhoz, jogaikhoz.

Kelemen kifejtette: hisz abban, hogy a romániai magyarok az elmúlt húsz évben felmutatott összefogást a huszonegyedik században is képesek továbbvinni az örökségbe kapott értékek megőrzése érdekében. "Azt üzenjünk Madéfalváról, hogy a székely emberek, az erdélyi magyarok szabadságszerető emberek, tisztelik azt, aki tiszteli őket, szeretik a szabadságot, és szeretnek a saját sorsukról dönteni - mondta Kelemen Hunor.

Mária Terézia császárnő 1760-ban elrendelte a kuruclázadás leverésekor megbízhatatlannak nyilvánított és felszámolt székely határőrség újbóli felállítását. A székelyek sérelmezték, hogy idegenben is kell majd szolgálniuk német vezénylet alatt, és katonai szolgálatuk fejében nem nyerhetik vissza régi szabadságjogaikat.

Nagy részük ezért elbujdokolt az erőszakos sorozás elől, mintegy 2500-an azonban összegyűltek az Olt-menti Madéfalván, és tiltakozó petíciót fogalmaztak Mária Terézia számára. A császári csapatok Adolf Buccow tábornok parancsára 1764. január 7-én hajnalban ágyúkkal lőtték Madéfalvát, véres mészárlást rendezve.

Helyi híreink szerkesztőjétől:

A dátum a bukovinai székelység „születésnapjának” is tekinthető, hiszen az ezután következő tízévnyi bujdosás után 2600 székely telepedett le Bukovinában. A túlnépesedés miatt 1883-ban mintegy négyezren költöztek az Al-Dunához, többen pedig innen is tovább. A Monarchia széthullásával Bukovina 1920-ban román fennhatóság alá kerül, és a székelyek másodrendű állampolgárrá váltak a szülőföldjükön. Miután 1941 áprilisában Magyarország a hitleri Németország oldalán lerohanja Jugoszláviát, 13500 bukovinai székely és 1000 moldvai magyar települhet át Bácskába. Ezt nevezik a bukovinai székelyek hazatérésének. 1944 októberében azonban menekülniük kellett innen, és csak 1945 márciusában telepedhettek le véglegesen a Dunántúlon - foglalható össze a népcsoport története Kóka Rozália néprajzkutató, mesemondó, író elbeszélése alapján.

Lassan két éve, 2010. február 17-én alakult meg a Dombóvári Székely Kör a bukovinai tradíciókat közösségben is ápolni kívánók helyi csoportjaként. Az egy esztendeje, 2011. január 9-én a Bukovinai Székelyek Országos Szövetsége tagjainak sorába felvett, aktív rendezvényszervező csoport a hazatérés hetvenedik évfordulójának tiszteletére székely kaput állíttatott Dombóváron, melynek felavatására 2011. április 17-én került sor.